Ebben a félévben nagyon szerettem volna analóg fotóval kísérletezni. Sokáig hordtam magammal, a kikölcsönzött Minoltát, hogy majd ellövöm a tekercs filmem, de valahogy minden egyéb más egyetemen kívüli helyzet, bezárt. Sokat voltam otthon, bezárkóztam, mert nagyon hiányzott, hogy nyugodtan tudjak gondolkodni, tervezni a jövőt. Sokat gondolok arra így a negyed évben, hogy hogyan tudom magam elképzelni a továbbiakban a szakterületemen.
Ezenkívül a félév elején az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, hogy részt vettem az Artpoolban, az aktív-archívum-kutatás első workshopján, ahol Galántai György és Klaniczay Júlia meséltek a kápolnatárlatok szervezéséről és egyáltalán arról, hogy milyen VÉLETLENEK okán került Galántaihoz a balatonboglári kápolna. Számomra ez azért is volt annyira meghatározó élmény, mert a tavalyi félévben készített 'Lét művészet' videómban is valami hasonló véletlenek és ezek összefüggéseivel foglalkoztam. Sajnos nem tudtam folytatni az archívum kutatást, mert nem volt hozzá elég energiám. Viszont az Artpool oldalán elvesztem a 2000-es évek véletlen tematikájában, illetve Beke László véletlen naplójában és minden véletlennel kapcsolatos kontentben, ami számomra sokkal izgalmasabb volt most.
A fotózásnak nagyon későn álltam neki. A szünet előtti utolsó napokban elfotóztam az egész tekercset a gépben. Közben eszembe jutott, hogy az óráinkon foglalkoztunk a multiexpozíciós képekkel, ami nagyon megfogott. Szerettem volna multiexpós képeket csinálni, de a Minoltán nem tudtam akkor, hogyan lehet, beállítani azt, hogy a gép ne továbbítsa a filmet. Viszont észre vettem az első néhány kép után, hogy akad a "ravasz". Akkor már sejtettem, hogy valamiképpen ez befolyásolni fogja a végeredményt, de mivel, nem tudtam belőni, hogy egy egy kép után mennyit húzok a filmen, így véletlen kompozíciók születtek amiatt, hogy egymásra csúsztak a képek. Az ösztönös cselekvést követően, izgatottságomban, (ezt már kissé tudatosabban eltervezve,) az idő hiánya miatt is, az utolsó előtti nap hívtam elő a tekercset. Barbár módon kezeltem a filmet, ezért tele lettek 'hibákkal'. Mivel úgy tekintek erre a tekercsre, hogy ez az első többé-kevésbé önállóan előhívott filmem, ezért nem bántam a hibákat. Sőt nagyon tetszett az, hogy el lehet veszni a képekben. Ezenkívül azért is jelent számomra sokat ez a tekercs, mert az utolsó napok védőszentjeit a tanszéken serény munkálkodások közepette örökítettem meg vagy épp kávé szünet közben és a képek hangulata, a véletlen multiexpozíciók miatt, úgyérzem sokkal narratívabb módon jelenítik meg a tanszéki élet szünet előtti napjait.
A dizájn Tatai Tamás grafiaki munkája, aki a képeimből inspirálódott, így öltött testet a bestia.
Cheers!
