Egy élettörténet. Bizonyítékok és emlék, mondattöredékek. Sejtések (foreknoweledges) és határok (edges). Installációnkban egy lehetséges tér lehetséges történetét mutatjuk be lehetséges szereplőkön és lehetséges tárgyakon keresztül. A mi értelmezésünkben a „szélek” a határon való átlépés érzését jelenti, ami mindenre kihat az egyén környezetében. Ez a hatás összekapcsolja az elemeket. Erre a felfedezésre hívtuk a nézőt.

Ahogyan Hunter S. Thompson írta: „A határ… Nem lehet őszintén megmagyarázni, mert csak azok tudják igazán, hol van, akik átléptek rajta.” Szavait új kontextusba helyeztük és egy viszonylag átlagos élettel párosítottuk, amit az utcán talált fényképekkel bizonyítottuk. Leveleket készítettünk, amik részleteit lefordítottuk, hogy információ morzsákat csepegtessünk, és ne egy egyértelmű történetet lássanak.

Ez felkeltette az emberek figyelmét, így tehát interaktívvá is vált a szoba,. Erre jó példa volt, hogy a földön képpel lefelé fordított képeket is később visszafordították.

2022. november 11-20. között Csehországban zajló, Pokoje (Szobák) névre hallgató nemzetközi projektben Magyarországot és a Magyar Képzőművészeti Egyetemet két csoport képviselte. Az esemény során Prága egyik belvárosi elhagyatott épületét, a Hrzány palota szobáit töltik be fiatal művészek az „Edges” hívószóra reflektáló installációkkal. Korábban csak cseh egyetemek és művészeti csoportok részvételében valósult meg meg az esemény, azonban az idei évben a magyar részvételen kívül a Varsói Képzőművészeti Akadémia, a Besztercebányai Művészeti Akadémia és a Bard College Berlin tagjait is meghívták.

November közepe fele járt, amikor filozaófiai alaphelyzetek a művészetben című órán ülve hangzott el az a mondat: “Minden keresztény embernek el kell gondolkodnia azon, hogy a templomok tetején a szent kereszt, az lényegében egy brutális kivégzőeszköz.”

Ebben a minőségében én addig viszonylag keveset szemléltem a keresztet. Tudtam, hogy hogy kapcsolódik a kereszténységhez ez a szimbólum, de valamiért, talán mert a templomokon kívül ritkán lát az ember életnagyságú keresztet, nem tudtam teljesen megérteni. Általában nyakláncokon találkozom ezzel a jellel a hétköznapokban és bár korábban a szüleimnek is volt otthon egy kicsi, ezek a kisebb másolatok, nem tudták sosem át adni a jelentőségét.

Ugyan ebben az időszakban kezdett a KDNP egy országos “Fogadj örökbe egy keresztet” kezdeményezésbe, ami arról szólt, hogy a hívő embereket bátorították arra, hogy az útszéleken, település határokban leledző kereszteket, amik felett eljárt az idő, újítsák fel.

Amikor erről a kezdeményezésről olvastam, igen csak csalódott lettem a végére, mert azokat a kereszteket, úgy mint az állatkerti állatokat, csak jelképesen tudja az ember örökbefogadni. A fogadj örökbe trend persze nem új keletű dolog, de már konkrétan egy marketingfogás, ami számomra elég visszatetsző.

A félév elején a nap fényének modulálása volt a feladatunk. Ekkor azt a fényjelenségetszerettem volna valahogy utánozni, amikor a nap sugara erősen megjelenik pl. a fák lombjai vagyfelhők között és egyenes vonalként halad, amíg földet nem ér.A tanszéken találtam egy 3 felé tört tükröt, valamint egy kisebb kézi tükröt és ezzelkezdtem kísérletezni a kertben, de sajnos nem sok eredménnyel. Arra gondoltam, hogy talán egypárásabb, vagy füstösebb közegben könnyebb lenne ezt a jelenséget megfigyelni, de ezzel végülnem foglalkoztam, mert inkább bementem és megpróbáltam az egyik terembe beáramló fényttovábbítani egy olyan helyre, ahol amúgy nem volt fény. Ezeknek a próbáknak a során jutottam elvégül az árnyékba vetített fény, érdekes kombinációjához, ami nagyon megfogott.

A továbbiakban is ezzel a jelenséggel gondolkoztam, mert már a felfedezéskor eszembejutott a Radnóti és Gyarmati Fanni szerelméről szóló könyv címe - Az Árnyékban éles fény vagy -ami Radnóti Himnusz című verséből származó idézet.

Éreztem egy erős költőiséget ebben a megoldásban, a vizuálisan megjelenő kontrasztokpedig úgy gondoltam jól kiemelhetik a témákat, amiket a Belső fény kapcsán számomrafontosak.

Ezek a témák a szeretet és az elköteleződés körül forogtak kezdetben, de a játék során, abeszélgetések és a részeredmények után elkezdtek a képek a témákkal kapcsolatban átalakulni.Míg kezdetben az árnyékot egy viszonylag kevés jelentéssel bíró befoglaló formának tartottam,addig a benne megjelenő formáknak tulajdonítottam egy elég egyértelmű jelentést. Viszontahogy az érzelmi világom is kicsit stabilizálódott a hetek hónapok során, úgy lett egyrejelentősebb számomra az árnyék szerepe.

Az árnyékom jelenléte a képeken arra sarkallt, hogy mindamellett, hogy a számomrafontos dolgokról való mesélés közben, tartsak önvizsgálatot és figyeljem meg, hogy a “sötétoldalam”, ami adott esetben árnyékot vet, hogyan befolyásolja a megélését a szeretetnek vagy akiteljesedési vágyaknak. Ilyen módon némiképp személyes irányba fejlődött ez a projekt, amit énnem bánok. Szükségesnek gondolom, hogy ne csak mi alakítsunk a műveinken, hanem azok israjtunk.