Azért ezt a címet adtam a fotóképregénynek, mert körülbelül ennyi idő alatt eldőlt az MMA mérkőzésben ki nyert.
A barátom bátyja, Gergő, kezdett néhány évvel ezelőtt MMA edzésekre járni. Gergő Belgiumban él és az építőiparban dolgozik.
Szabadidejében sokat sportolt, de úgy érezte szívesen megmérettetné magát valamilyen küzdősportban, ezért hosszú hónapokig
készült erre a meccsre. Szigorú diétát folytatott, hogy a középsúlyú kategóriában indulhasson. Figyelemmel kísértem, ahogyan
a kemény munka során, tudatosan faragja a testét. (Meglepő változásra képes az emberi test, rövid idő alatt is.) Aztán eljött
a megmérettetés napja. Ez a sportesemény igazából, olyan körben volt meg hirdetve, mint amibe Gergő is tartozott, akik leginkább
hobbiból űzik ezt a sportot. Megkértek, hogy dokumentáljam az eseményt, ígyhát igyekeztem minél közelebbről megörökíteni a harcot.
Elkezdődött a meccs és Gergő nagyon hamar mért egy igen erős ütést ellenfelére, viszont ennyi nem dönti el a meccset. A következő
pillanatban az ellenfele földre vitte és onnan nem tudott felállni. Ugyan a meccset nem ő nyerte meg, ez alatt az 5 perc alatt
én is realizáltam, hogy nem is ez számít, hanem mindaz amit addig tett, hogy eljusson idáig.
Született 1997. november. 27. Apja zenész, anyja díszlettervező. Szülei foglalkozásainak köszönhetően, főleg édes apja révén kezdett érdeklődni a zene iránt. Közép iskolai tanulmányait a váci Waldorfban kezdte meg, de később úgy érezte számára nem elég az ottani képzés a fejlődésre, ezért 2014-ben egyik legjobb barátjával, Szeles Gábor gitárossal, aki akkor a Zenei konzervatóriumban tanult, és ő is váltáson gondolkozott, kicserélték egymást. Barnabás ütős és billentyűs hangszeren játszott, de abban az évben nem okozott problémát ez a csere, talán tehetsége révén sem.
A komolyzene mellett aktívan részt vett a hazai könnyűzenei életben is dobosként. Összesen körülbelül 73 zenei formációnak volt tagja időről időre, de ennél jóval több közreműködése volt egy-egy alkalmas fellépésekkel. A Zeneakadémián a jazz felé fordult, előbb a jazzdob BA szakot végezte el majd maradt Jazz-zeneszerző mester szakon. Első önálló művét 2019-ben komponálta Lujza virágai cimmel. A darabot Kurt Elling stílusában alkotta meg leginkább a Nature Boy-ra emlékeztetheti a hallgatót.
A könnyű zene színterén 2021-ben vállalta fel nagyobb közönség előtt, hogy az NBK (Nemzet Biztonsági Kockázat) nevű trash, paródia zenekar dobosa is. Ugyan az NBK ismertette meg szélesebb közönségével, de több interjúban elmondta, hogy ezt a zenekart a barátaival csak szórakozásként, gúnyolódásként tartották számon.
A 2021-es évre igencsak kiéleződött a vita a zenei támogatásokat illetően. A vírus után sok zenésznek nem volt más lehetősége, köztük Barnabásnak sem, hogy zenei tudásuknak a színházi életben és a televíziós műsorokban vegyék hasznát, ám ez egy igazán kiszolgáltatott helyzetet teremtett a zenészek számára. Kevés olyan műsor volt, ami nyitott lett volna a zenészek munkájára, akár bemutatkozásként is, ami beengedte volna az ő új alkotásaikat, úgyhogy kénytelenek volt a klasszikusokat játszani.
2022-ben csatlakozott Bújó Dénes féle quartetthez. (Ebben a felállásban kísérték sokszor Harcsa Veronikát.) 2025-ben viszont az NBK-s bandatagokkal komoly fába vágták a fejszéjüket. Az NBK frontembere, „Káosz Kapitány” ötlete nyomán, a válság végső stádiumában minden maradék pénzüket befektették egy magyar-spanyol falu létrehozásában. A komoly anyagi gonddal küzdő Spanyol falvat, ami az elnéptelenedés határán állt, már 2026 tavaszán elárasztották lelkes segítőkész barátaikkal, akikkel igyekeztek egy olyan turizmusra épülő helyet létrehozni, ahol fesztiválok, programok, és látnivalókban nem volt hiány. Így jött létre La Bueno Vista, mely azóta is dinamikusan épül és közkedvelt üdülő helye, mind a magyarok mind a világ más pontjáról érkező kulturális érdekeltségű turistáinak. (Mellesleg Kapolcs testvér-települése lett 2039-ben, a Művészetek Völgye fesztivál 50. évfordulóján.) A falu felvirágoztatásával töltött éveiben is zenélt bár kevesebb önálló műve jelent meg. Puritán módon éltek a La Bueno Vista kezdeti időszakában. Kezdetben csak egy hónapokat töltöttek a helyen, ahol gondosan tervezték a közösségi terek létrehozását. Az ott élő spanyolok viszont nagyon örültek a fejlesztési terveknek és mivel ők is munkát reméltek, illetve bevételeket a projekttől, nagyon segítőkészek voltak a magyar közösséggel. Büszkén mondhatjuk, hogy a magyar-spanyol falu az egyik legnagyobb kuriózuma lett a hazai képző, ipar és zene művészetnek.
Barnabás aktív zenészként élt egészen 2066-ig Magyarországon. 66-ban költözött végleg La Bueno Vista-ba feleségével. Csendes vidéki hétköznapokat élt és az ott lévő híres Villa Negra étterem bárzongoristájaként halt meg 2072-ben.
Tulisz Hajnalka - A hasztalan* és a haszontalan** művészetről című szakdolgozatából inspirálódtam, mert sokat szoktam gondolkodni a művészetek funkcióján, és úgy éreztem ez valahol válaszokat adhat kérdéseimre. A leginkább az érdekelt a témával kapcsolatban, hogy a művészetek, hogyan képesek építő munkát tenni a társadalomban.
Az első dolog, ami nagyon elgondolkodtató volt a dolgozatban, az az ábra volt, amin keresztül azt mutatta be Hajnalka, hogy hogyan néznének ki a művészek, ha műtárgyak lennének. (Kinetikus-Hasznos, mobil-hasztalan, statikus-haszontalan.) Ez számomra nagyon jól érzékeltette, hogy hogyan állhatok úgy hozzá egy műnek, hogy azzal aktiváljam magam és a közönséget.
Ezek után a hasznosság fogalmának kezdeményezési pontjait, az 'arte útil' kritériumait kezdtem sorra venni és ezeket megfelelően értelmezni.
Amikor megfogalmazódott bennem, hogy képeslapot szeretnék csinálni, elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tehetném kicsit különlegesebbé. Ugyan én nem tömeggyártásban készíttettem el őket, tehát már a kis példányszám is különlegessé teszi, de ennél többre vágytam. Korábban (festményekkel) volt tervem, hogy több kisebb képből állítanék össze egy nagy összefüggő képet és ennek apropóján jutott eszembe, hogy ezt az ötletemet most megvalósítsam. Az eredeti tervem szerint egy kirakós játék is egyben. Amikor ötletelni kezdtem azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne megvalósítani, hogy esetleg újra össze rakódjon, akkor jutott eszembe, hogy olyan embereknek kellene eljuttatnom, akik valahogyan felismerhetik, hogy ezek a lapok személyesek, de több van, tehát másokkal is összekötik őket. Ez a felismerés pedig sarkallhatja őket arra, hogy kíváncsiak legyenek, a saját részleteiken kívül az egész képre.
Mindezzel párhuzamosan, sokat gondolkodtam a mútról. Folyton az járt a fejemben, az egyetem miatt, amért sikerült bekerülnöm, hogy mi minden vezetett idáig. A korábbi meghatározó élményeim az iskolával kapcsolatban adta az ötletet, hogy ki legyen a célközönség, ezért a középiskolai tanáraimat választottam.
„A képes levelezőlap egy viszonylag „fiatal” tárgy. Előzményének a postai levelezőlapok, és a borítékban elküldött üdvözlő kártyák tekinthetőek. A nyomdai úton előállított kártyák már a 19. század elején népszerűek voltak, de a nyílt formában elküldött levelezőlapot csak 1869-től alkalmazták, elsőként épp az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság területén. Általános megállapítás szerint a képes levelezőlap egy olyan nyomdatermék, amelynek az elsődleges funkciója az üzenetközvetítés. ... Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk. A porosz-francia háború idején, 1870-ben német földön készítettek olyan levelezőlapot, amelyre később egy ágyúja mellett álló tüzér képét nyomtatták, és mozgósítási célra használták. A poroszok által körbezárt Párizsban is készült hasonló termék: hazafias szimbólumokat és jelmondatokat nyomtattak a levelezőlapra,” -Képeslapmúzeum
A képeslapok manapság kezdenek kimenni a divatból. Postai úton egyre ritkábban váltanak levelet az emberek, mert a személyes kapcsolataikat már rengeteg más online alternatívával tudják ápolni. Ma már inkább tekintünk rá, kissé giccses ajándéktárgyként, amin sokszor előre megírt vicces, vagy kevésbé vicces üzeneteket találunk. Illusztrációin gyakran kommersz fotókat látunk virágcsokrokról, gyűrűkről, babákról és turistalátványosságokról. Pedig korábban sokkal nagyobb jelentősége volt ezeknek az illusztrációknak és fotóknak. Több kiadás, neves művészek munkáját hordozta magán, illetve a milleniumi, jubileumi kiadások eleve értékesebbek voltak.
